„A gondolat a lélekbe vetett mag, amely önmagától csírázik és virágzik ki.”
(Nyírő József)
Mint a gyermek, aki örömében is, bánatában is anyja ölébe kívánkozik, úgy a magyarság Szent István óta, tehát ismert történelme során mindig Máriához sietett. A keresztény magyar évezred kirajzolta a Kárpát-medencét átölelő anyai kart és védelmező palástot: Mariazelltől Csíksomlyóig.
A rendszerváltás hajnalán, 1990 tavaszán, 41 év kényszerű szünet után az első szabadon és nyilvánosan megtartott csíksomlyói pünkösdi búcsún már szervezett csoportként jelen volt az akkoriban alakuló debreceni KÉSz közössége. Oda vittük -- s azóta is minden évben visszük -- a magyarság háláját, és semmihez sem hasonlítható, boldogító élményként éljük meg az ünnep gazdag taralmát: a máriás magyar lelkiséget, amely a Szentlélek termékenyítő és ihlető szeretet-élményéből fakad, és Vele elválaszthatatlanul összefonódik.
A Sziklára Épített Ház gondolata is az első csíksomlyói pünkösdjeink „lélekbe vetett magja,” és megvalósulása e magnak talajt adó szeretet gyümölcse. A szeretet köteléke a gyimesfelsőlokiak és a debreceniek között már a rendszerváltás előtt kezdett kialakulni, de 1990-től évről évre szorosabbá vált: a legutóbbi időkig a felsőlokiak vendégeként ünnepeltük a csíksomlyói pünkösdöt. Élményeink nyomán mind többen jöttek velünk, és csatlakoztak a gyimesiek gyalogos keresztaljaihoz, olyannyira, hogy már-már túlterheltük a vendégszerető családokat, akik eleinte még igen nehéz anyagi körülményeik közepette is nagylelkűen szíves házigazdáknak bizonyultak. Viszonzásként hívtuk meg őket II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásra. Négy helyszínen is találkozhattak a Szentatyával a népviseletbe öltözött gyimesiek a debreceni házigazdák kíséretében. (Máriapócson és Debrecenben, Budapesten pedig a Népstadionban és a Hősök terén.) Vendégeink többsége először járt az anyaországban, rácsodálkoztak a debreceni Nagytemplomra, gyönyörködve vonultak végig a főváros legszebb utcáin. Ez a találkozás tovább mélyítette a testvéri összetartozás érzését. A következő pünkösdre, 1992-ben még nagyobb létszámmal indultunk Debrecenből Gyimesfelsőlokra és onnan gyalog Csíksomlyóra. A pünkösd éjszakát szokás szerint imavirrasztással töltöttük Csíksomlyón, s a csángókkal együtt vártuk a felkelő napban érkező, a föld színét és az emberi szíveket megújító Szentlélek eljövetelét.
És a Szentlélek eljött, megéreztette velünk ajándékozó jelenétét. Hazafelé, egymástól függetlenül két buszban is megfogalmazódott a Tábor-hegy élménye: „jó nekünk itt, építsünk…” Ez volt az a gondolat, amely mint a lélekbe ültetett mag, kicsírázott. Már az úton arról beszéltünk, hogy ezer évvel ezelőtt Szent István is zarándokházakat épített a szentföldi és római zarándokok számára. Láttuk Európa nagy zarándokhelyeit, megértettük jelentőségüket. Nekünk pedig itt van Csíksomlyó, a magyarság új evangelizációjának nagy lehetősége: mi ezért tehetnénk valamit azzal, ha zarándokházat építenénk Gyimesfelsőlokon. Berszán Lajos plébános atya örömmel fogadta tervünket, volt alkalmas telek is, így rövidesen a megtehettük a megvalósítás első lépéseit.
1992 őszén Debrecenben hivatalosan bejegyeztettük a Sziklára Épített Ház – csángó-magyar lelki közösség – Alapítványt, adománygyűjtésbe kezdtünk, majd 1993 pünkösdjén Bálint Lajos érsek áldásával elhelyeztük Gyimesfelsőlokon, a templom közelében, az Ugra-patakán a Haranghy Sándor által tervezett épület alapkövét.
A Szentlélek ezután sem hagyott magunkra. A következő évben Berszán atya katolikus líceumot alapított, amely a Sziklára Épített Házban talált otthonra. A Szent Erzsébet Líceum, az első magyar tannyelvű gimnázium, a magból lett virág, immár 25 éve a gyimesi csángók mellett a moldvaiak számára is a megmaradás lehetőségét jelenti. A Sziklára Épített Ház Csíksomlyó kegyelmeinek erejéből így vált és válik lelki erőforrássá.
(KVI 2018)